Vegyél egy alapsztorit, önts össze egy evőkanálnyi Franciaországot egy teáskanálnyi Indiával, add hozzá Lasse Hallström (Csokoládé, Befejezetlen élet, Árvák hercege, Casanova) rendezői tehetségét, valamint Oprah Winfrey és Steven Spielberg produceri támogatását. Finoman keverd össze őket, alacsony lángon pirítsd meg. Végül hintsd meg egy csipetnyi Helen Mirren alakítással és kész is. Milyen az íze? Finom? Esetleg túl sok fűszert raktál bele, a köret pedig elmaradt? Pontosan ez történt ezzel a sokak által várt gasztronómiai utazással. Friss és zamatos bor helyett, cukros szőlőlevet kaptunk, de legalább egy gyönyörű pohárban.

A történet szerint egy indiai család Európába kényszerül. Már napok óta utazgatnak és keresik a megfelelő helyet az éttermük nyitásához. A főhős, vagy legalábbis a legfőbb hős a középső fiútestvér, egy nagyon ügyes szakács, aki az édesanyjától tanult el minden fortélyt. Csodák csodája egy mesebeli francia városka mellett lerobban az autójuk, és nem kell sokat várniuk máris jön a segítség egy helyi lány személyében.

Ennél a résznél már tudjuk is, hogy hogyan is fog végződni a romantikus szál. A párbeszédek borzasztóan bugyuták az egész filmben, bár azt hozzátenném, hogy szinkronosan láttuk, úgyhogy sajnos az eredeti dialógusokról nem tudok nyilatkozni (még), de félek az se túl magasröptű. A szinkronhangokkal egyébként nem volt semmi gond, mindenkiét sikerült eltalálni. (Pedig már jó pár film óta vannak problémák a hangválasztással és sajnos a fordítással is. Ez utóbbi valószínűleg most sem tökéletes.)
Kedvenc párbeszédem ennél a jelenetnél: a lány franciául beszél a főhősünkhöz, aki próbál válaszolni, de láthatóan gondban van a nyelvvel. Majd a lány meglepetten kérdezi a jellegzetesen indiainak kinéző fickót: Te nem vagy francia? Erre a fiú az anyanyelvi szinten beszélő lánytól: Te viszont francia vagy?
...

Egy másik jelenet, amelyet kiemelnék az volt, amikor a francia lány (aki szintén szakács) mérgező gombát visz a konyhára és a főnök, Madame Mallory (Helen Mirren) csak annyit mond, hogy ez meg ne történjen még egyszer. Ez nem tűnik túl reálisnak, úgy gondolnám, hogy az életben ezért kipenderítenék a konyháról.

A francia és az indiai kultúra különbségei sokkal érdekesebbek is lehettek volna, helyette végig sztereotípiákat puffogtattak, hogy a franciák csigát esznek, vagy hogy ők túl kifinomultak és előítéletesek az idegenekkel szemben. Míg az indiaik ízléstelen boolywoodi éttermet nyitnak, műanyag terítővel és rikító lámpákkal, valamint hagyományos viseletben várják a vendégeket és távol áll tőlük a klasszikus konyhaművészet, ezért mindenki gyorséttermet vár tőlük. De természetesen meglepődnek azon, hogy mi van a sok giccs alatt...

Ezenfelül, ami a jellemábrázolásokat illeti, túl sokat szerettek volna mutatni a filmesek, de végül mindenből csak falatokat kaptunk. Sajnos egyik karaktert sem ismertük vagy szerettük meg, és így a romantikus, sőt a drámaibb részek is közömbösek maradtak.

Szinte észre se vettem, hogy egy Oscar-díjas színésznő is szerepelt a sok ismeretlen arc között. Ez a többieknek lehet akár bók is…

Persze csodálatos színeket, fűszereket, változatos ételeket láthattunk, már-már érezhettünk, valamint profi tálalásokat, fogásokat ismerhettünk meg, ahogy ezeket Hallström Csokoládéja után el is várhatjuk. Ezenkívül úgy hiszem, hogy az öt alapmártás elkészítését is sokan kipróbálják majd a film hatására. 

Mindent egybevetve viszont ez sajnos egy olyan könnyű nyári fogás, ami után éhes maradsz. 5/10

+ Ebben a trailerben is minden benne van. Az összes poén, az összes szép kép... Miért csinálják ezt a előzetesgyártók? 

Az élet ízei (The Hundred-Foot Journey) amerikai romantikus film augusztus 14-én kerül a mozikba.