Számos ma is ismert és népszerű mese alapja származik a francia népmesékből, például a Csipkerózsika, Jancsi és Juliska, Hamupipőke, sőt a Piroska és a farkas is. A Grimm fivérek felismerték a történetek irodalmias és elfranciásodott jellegét és a Kinder und Hausmarchen című gyűjteményük második kiadásából ki is törölték őket, kivéve a Piroska és a Farkast, ami azért maradhatott, mert Jeannette Hassenpflug (egy közeli jó barát) hozzátoldott egy happy end-et. Ez a boldog vég A farkas és a kisgidák című meséből származik, ami nagyon népszerű volt akkor Németországban (a vég: a kisgidák édesanyja, hogy megmentse gyermekeit, kivágja a farkas gyomrából őket, köveket tesz a helyükre, majd a gonosz farkas vízbe fúl a nehéz súly miatt).

Így szólt egy régebbi, XVIII. századi változat:
Egyszer egy kisleánynak azt mondta az anyja, vigyen kenyeret és tejet a nagyanyjának. Ment-ment a kisleány az erdőben, és összetalálkozott a farkassal. Az megkérdezte tőle, hová megy.
– A nagymamához – válaszolta a kisleány.
– És melyik úton mész, a gombostűk vagy a varrótűk útján?
– A varrótűk útján.
Így a farkas a gombostűk útján ment, és ő ért előbb a házhoz. Megölte a nagymamát, vérét üvegbe töltötte, húsát tányérra szeletelte. Aztán belebújt a hálóingébe, és befeküdt az ágyába.
– Kipp-kopp.
– Gyere csak be, drágaságom!
– Szervusz, nagymama! Hoztam neked egy kis kenyérkét és tejet.
– Egyél te is, drágaságom! Találsz a kamrában húst és bort.
A kisleány megette, amivel kínálták. Meglátta ezt a kiscica, és így szólt: – Né, a cafat! Eszik a nagyanyja húsából, és iszik a véréből!
Ezután a farkas így szólt:
– Vetkőzz le és bújj ide mellém az ágyba!
– De hová tegyem a kötényemet?
– Dobd csak a tűzre, úgysem lesz már szükséged rá!
A kisleány minden egyes ruhadarabról, az ingről, pendelyről, a szoknyáról és harisnyáról is megkérdezte, hová tegye, és a farkas minden alkalommal így válaszolt: – Dobd csak a tűzre, úgyse lesz már szükséged rá! Ekkor bebújt a kisleány az ágyba.
– Jaj, nagymama! Milyen szőrös vagy! – kiáltott.
– Azért, hogy ne fázzak, drágaságom.
– Jaj, nagymama! Milyen széles a vállad!
– Azért, hogy elbírjam a tűzifát, drágaságom.
– Jaj, nagymama! Milyen hosszú a körmöd!
– Azért, hogy vakarózhassak, drágaságom.
– Jaj, nagymama! Milyen hatalmasak a fogaid!
– Azért, hogy könnyen fölfalhassalak, drágaságom.
És ezzel a farkas be is kapta a kisleányt.” (Darnton 1987, 17–19).

Jacob és Wilhelm Grimm: Gyermek- és családi mesék című könyvben kétszáz Grimm-mese szerepel, ahol a magyar változatban szöveghű fordításban mutatják be a meséket a fordítók (Márton László és Adamik Lajos). Ebben a mesegyűjteményben a Piroska és a farkas, ezzel a címmel nem is szerepel, az eredeti címe Pirosbúbocska. Ez a verzió már csak apró részletekben tér el az általunk is ismert mesétől (itt nem köpönyeget kap Piroska, hanem piros bársony sapkát).

Mindegyik változatba belemagyarázható egyféle szexuális vonatkozás, ezek az idézetek a Pirosbúbocskának fordított meséből vannak, és meglehetősen kétértelműek:
- „menj szépen, tisztességesen, és nehogy letérj az útról, mert még el találsz esni, és eltörik az üveg”,
- „Hát a kötényed alatt mit viszel?”,
- „Ez a fiatal zsenge jószág, ez jó kövér falat lesz, jobban fog ízleni, mint az öregasszony”.
Sok olvasó vitatja a pornográf elemeket, miszerint a farkas a megrontó hím, a vadász az apafigura, a Piroska meg egy szexuálisan kíváncsi kamasz. Vajon a nagymama milyen szerepet tölthet be, és őt miért falja fel a farkas, hogyha szexuális értelemben nézzük a mesét? Hiszen a farkasnak megvolt a lehetősége az erdőben felfalni Piroskát, mégsem tette.

A mai történet inkább tanmesének mondható, segítségével a gyerekek megtanulhatják, hogy ne térjenek le a helyes útról, és ne álljanak szóba idegenekkel... Az angol verziónak is Little Red-Cap a címe. A mese végén ebben a változatban megjelenik egy második farkas (a szöveghű fordításban is), amikor Piroska megint megy a nagymama házához, de akkor már nem áll szóba a Farkassal (vagyis tanult a hibájából).
Fontos különbség, hogy a magyar verzióban, ami a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján található (Grimm-Grimm, 1965), a második farkas legyőzése után Piroska nem megy haza, nem úgy, mint az eredetiben.
Van olyan verzió is, ahol a második farkas nem jelenik meg a történetben, hanem azzal a konklúzióval végződik a mese, hogy: „Ameddig csak élsz, soha többé nem fogsz egymagad letérni az útról az erdőben, ha egyszer édesanyád megtiltotta.” (Grimm, 1989, 121)
Érdekes, hogy az angol címekben például meg sincs említve a farkas... (későbbi cím: The Little Red Riding Hood).

Forrás
Darnton, Robert, 1987, Lúdanyó meséi. A nagy macskamészárlás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 
Deák Vera: A mesék világa című szakdolgozat